Sokszor gyűlöljük a lecsúszó pántokat, a kikapcsolódó csatokat, de még mindig jobb, mint a fullasztó fűző. Íme a melltartó története!

A huszadik század előtt még szűk fűzőkbe préselték magukat a hölgyek, a megemelt, dús keblek és a karcsú derék alapkellékei voltak a viktoriánus-kori női ideálnak. A fűzők váza nagyrészt fémből készült – az első világháború során azonban minden használható fémkelléket bevontak lőszerek és egyéb katonai felszerelések készítésére, 1917-ben pedig fel is kérték az amerikai női állampolgárokat, hogy ne vásároljanak több korzettet. Ennek a pillanatnak köszönhetően pedig a nők is fellélegeztek az amerikai fémipar vezetői mellett. 

 „Hozz két zsebkendőt és néhány rózsaszín szalagot!”

A legelső „melltartó” még az ókori Görögországban készült, amikor a nők széles gyapjúszalaggal vagy lenvászonnal tekerték körbe egész mellkasukat, hogy eltakarják a kebleket – írja az OZY magazin. A fűzők az 1500-as évek elején jelentek meg, és elég hamar kötelező viseletté váltak Nyugaton, elsősorban a  felső-és középosztálybeli hölgyek számára. 

                                                                            (A kép forrása: fat-quarter.co.uk)

A korzett-divat gyors elterjedésével egy időben az orvosok tiltakozni kezdtek a kényelmetlen kiegészítő viselése ellen, az ugyanis gyakran légszomjhoz, ájuláshoz és izomsorvadáshoz vezetett. A korai feministák is támadták a fűző kötelező viselésének ötletét, mondván, hogy ezzel fizikailag és szimbolikusan is korlátozták a nők társadalmi státuszát. 

Az első modern melltartót Caresse Crosby szabadalmaztatta 1910-ben, az Amerikai Egyesült Államokban. A Mary Phelps Jacob néven született nő, első báljára készülve felvette a szoros fűzőt, de a felső csipkézett része kibújt az estélyi ruha alól. „Halcsontból és rózsaszín kötélből készült, dobozszerű páncélnak” írta le a kiegészítőt, és esze ágában sem volt viselni.

„Hozz nekem két zsebkendőt és néhány rózsaszín szalagot” – szólt a komornájának, és az említett anyagokból, szolgálója segítségével varrt magának egy egyszerű melltartót. Az esti bál során Crosby és találmánya lett a fő pletyka-téma, a fiatal lányok pedig megkérték, hogy varrjon nekik is melltartót. 1914-ben Caresse saját üzletet indított. 

     (A kép forrása: celeb-true.com)

 „Szabadságot a mellbimbóknak!”

Eleinte mindegyik darab ugyanolyan típusú és méretű volt, viszont rugalmas anyagból készültek, hogy a test formái után alakulhassanak. Az A-, B-, C- és D-kosártípusokat az 1920-as években alakították ki, majd a Vogue trendjeinek köszönhetően divatba jött a melleket leszorító, ún. bandeau-melltartó, amelynek korszerűsített változatait ma is gyakran viselik. 

A bandeau-t ma inkább sportmelltartóként vagy vállrész nélküli blúzok alatt viselik (A képek forrása: etsystatic.com; static.webshopapp.com)

Az 1930-as években beindult a melltartó-ipar: rugalmas pántokkal és párnázott kosarakkal újítottak a készítők. Az első horog-kapcsos és push-up fehérneműket Frederick Mellingernek köszönhetjük, három évtizeddel később pedig az első sport-melltartókat is piacra dobták. Mára bonyolódott a számozási rendszer, majdnem minden lehetséges melltípust figyelembe vettek a készítők, aminek köszönhetően mára Európában a nők csaknem 95 százaléka visel melltartót. 

Rudolf Kristian Albert Broby-Johansen dán divattörténész szerint azonban ez a fehérnemű is hamarosan ugyanarra a sorsra jut majd, mint fűző-elődje, ugyanis sokan kényelmetlennek és egészségtelennek tartják, mások szerint ugyanolyan kötelezővé vált, takaró ruhadarab, mint amilyen a korzett volt a maga korában. A #FreeTheNipple  mozgalom is egyre népszerűbbé válik, amelynek követői a női mellbimbók megbélyegzése ellen harcolnak, mondván, hogy a férfiak sem takargatják őket. 

Kádár Hanga