Milyen kistesónak, udvarló hősszerelmesnek, háromgyerekes apukának lenni? Hogyan kell a férfias életet úgy megírni, hogy a női magazinok olvasói se zavarodjanak össze? Mindezekre Varró Dániel költő a kolozsvári könyvhéten adott választ.

A József Attila-díjas magyar költő azért kezdett el csecsemőknek szóló verseket írni, mert legnagyobb gyereke születésekor képtelen volt bármit is elszavalni Ady Endre Párisban járt az Ősz című költeményén kívül.

A tapasztalatlan apuka a kezébe nyomott nyöszörgő kisgyereknek csak szavalni tudott, de a „párperces” fiú a monoton hangú kóborló ősztől megnyugodott.

„Elkezdtem szavalni, és esküszöm, hogy abbahagyta a sírást, és nagy, kerek, érdeklődő szemekkel nézett rám!” – mesélte Varró Dániel.

A költő ezután keresni kezdett gyerekeknek szóló mondókákat, de modern, városi változatban nemigen talált. A szekeres, malmos, szalmás népi verziókat viszont „budapesti gyerekként” nem érezte közel magukhoz, így eszébe jutott, hogy írni kéne egyhangú ringatókat a fiának. De az altató mondókákkal is nagy sikert aratott. Bár ő ezeket csak krízishelyzetben vetette be.

„Ez már az a fázis, amikor a szülő nem tud mit csinálni éjjel a gyerekkel. Csücsörítve és kitartóan kell mondogatni” – viccelődött a költő.

Saját költeményei felolvasásakor egyértelművé vált, hogy rutinos apukaként jól beszéli a gyereknyelvet, és rögtön meg is nevettette a szemfüles gyerekkoszorút baba-mondókáival. A gyerekkórus is nyitott volt a játékra, ugyanis az autómárkás mondókák egyszerű találós kérdésnek bizonyultak.

Rengeteg vicces dolgot mond és csinál egy kisgyerek, ezt pedig azért kell rögtön rímbe szedni, mert az emlék gyorsan elszáll. A költő is kistesó, és nagyobbacska korában szomorúan tapasztalta, hogy míg a testvéréről minden fotót és élményt őriz egy baba-napló, őt két fotóval és pár oldallal elintézték.

A felnőttek sem maradtak tanulság nélkül: a versírás első számú gyakorlati haszna az udvarlás, ugyanis ő is rendszeresen írt feleségének. A dolog „jól működött”, bár mostanában „hitvesi lírát” jobban kellene művelnie. Az elmúlt éveket ugyanis a gyerekinek és gyerekeiről szóló versek éltették. Ennek köszönhetjük, hogy megtudta, mi a költészet második számú haszna: az, hogy versei révén képes megnyugtatni, elaltatni csecsemőket. Ez mindhárom gyerekénél sikerült.

A 6. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét közönségtalálkozója legizgalmasabb és egyben legszórakoztatóbb része Varró Dániel vallomása volt, ami a Nők Lapja magazin felkéréséről szólt. Amikor az akkori főszerkesztő felkérte, hogy saját apa-gyerek rovatban publikáljon, a költő első kérdése az volt, hogy lehet-e rímben csinálni. A válasz azonban nemleges volt, ugyanis a rímek a főszerkesztő szerint összezavarták volna még a rutinos olvasókat is. A rövid anekdota hatalmas derülést hozott, ugyanis a közönség jót nevetett.

A közönségtalálkozót végképp az Eszterlánc Mesezenekar tagja, Molnár György előadása dobta fel, aki a költő verseinek megzenésített változataival készült. Az egyik legemlékezetesebb sor a „Mért van a babán a body félrepatentolva?” a Patentolgató című költeményből hangzott el.

Írta: Gedő Dalma-Orsolya

Fotók: Kádár Hanga