(A kép forrása: www.ng.hu)

Végre megértettük a gravitációs hullámokról szóló nagy februári felfedezést. És még szórakoztunk is.

Hol fér össze a Dona Nobis Pacem a kozmosz fizikával? Hát a 19. Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia megnyitó ünnepségén, Kolozsváron. Amikor a résztvevők beültek a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Aula Magna termébe, szinte kivétel nélkül kipróbálták, hogy nyitva van-e a hátsó kijárati ajtó.

Perceknek tűnő kilincs-rángatás után szomorúan törődtünk bele, hogy csak arcunkat vállalva tudunk majd a főbejáraton, mindenki szeme láttára kimenekülni. Szerencsére nem volt okunk a félelmre, az ünnepség ugyanis minden volt, csak nem unalmas. 

A Visszhang kórus a Gaudeamus igiturral kezdte az estet, a spirituálét és Kodály Zoltán Szellő zúg távolját pedig vonós négyes színezte. Az idei megmérettetésre 319 diák jelentkezett 39 szekcióban. A biológiától kezdve az irodalmon és matematikán át a menedzsment és újságírás szakokig minden elképzelhető tudományág képviselteti magát a négy napos eseménysorozaton.

A Visszhang kórus és a Vates Quartet elegáns hangulatot teremtett (A kép forrása: az ETDK Facebook-oldala)

A szokásos köszöntő beszédek és még egy kis Dona Nobis Pacem után pedig kiderült, mit takar az agyonpublikált februári fizikai felfedezés a gravitációs hullámokról és a fekete lyukak ütközéséről. 

„Bebizonyosodott Einstein elmélete, valóban léteznek gravitációs hullámok” – kezdte előadását dr. Gergely Árpád László fizikus, a Szegedi Tudományegyetem Fizika Intézetének professzora, aki a LIGO Tudományos Együttműködés magyar kutatócsoportjának vezető tagjaként részese volt az év eleji tudományos előrelépésnek. 

Ezért nagy dolog, hogy létezik gravitációs hullám 

A szakértő elmagyarázta, hogy a gravitációs hullámok a legkisebb frekvenciájú, éppen ezért a legnehezebben érzékelhető hullámformák is, így 2016-ig még a létezésükben sem voltak teljesen biztosak a kutatók. A LIGO kutatási szervezetnek az elmúlt években sikerült olyan szuperérzékeny detektorokat építenie, amelyek képesek a gravitációs erő érzékelésére. Még tavaly szeptemberben fogtak be a műszerek egy rövid hullám-jelenséget, amelynek eredményeit, hosszas ellenőrzés után idén februárban publikálták a szakértők.

A szakértő, aki érthetően át tudja adni a tudását – dr. Gergely Árpád László előadás közben (forrás: az ETDK Facebook-oldala)

A kérdés az, mitől olyan fontosak ezek a hullámok? Az előadás során kiderült, hogy az univerzum kozmikus anyagainak 95 százalékát csak a gravitációs hullámok érzékelik, az említett műszerekkel így sokkal közelebb került a fizika a világegyetem megértéséhez. Ha a detektorokat sikerül a kutatóknak tovább fejleszteniük, még több gravitációs hullámot tudnak majd érzékelni és tanulmányozni, a kozmosz különböző pontjairól érkező jelenségek elemzésével pedig újabb kérdésekre kaphatunk választ az univerzumot alkotó anyagokat és azok keletkezését illetően. 

Megérthetjük a mindenség keletkezésének titkát

A tavaly érzékelt hullámok két fekete lyuk ütközése során keletkeztek 1,3 milliárd fényévnyire a Földtől. Az egymás közelében forgó, végül ütközés során egybeolvadó fekete lyukak jelensége egyébként gyakori eset az univerzumban, nagyjából negyedóránként megtörténik valahol a világyetem valamely, tőlünk nagyon távoli pontján.

Gergely Árpád László elmagyarázta, hogy az univerzum kialakulásának folyamatát több fázisra osztja a fizika, amelyeknek nagy részét a gravitációs hullámok uralják, de mivel utóbbiakat eddig nem érzékelte kellő pontossággal semmilyen mérőeszköz, ezért mindeddig nem tudtak konkrét tényeket közölni arról, hogyan keletkezhetett a mindenség. S bár a szeptemberben érzékelt rezgések magyarázata nem bővíti ki sokkal az univerzumról szerzett eddigi ismereteket, ha a LIGO tervei szerint tovább tudják fejleszteni a detektorokat, még több, a kozmosz távolabbi pontjáról érkező hullámokat is be lehet majd fogni. 

A LIGO több kilométer hosszan nyúló detektorai Louisiana államban – Amerikai Egyesült Államok (forrás: www. techinsider.io)

Az említett két fekete lyuk ütközése  1,3 milliárd fényévnyi távolságra történt a bolygónktól. Mivel a Föld légköréből kilépve a ránk érvényes időintervallum már elveszti értelmét a kozmikus világ hatalmas távolságait tekintve, a jelenség nagyjából akkor történt, amikor a kialakulóban volt a Föld oxigénburka. Az egybeolvadáskor keletkezett rezgések pedig most értek ide, miután megtették az említett fénytávot.

Így ütköztek a fekete lyukak

A fizikus hozzátette, fejlettebb detektorokkal korábban keletkezett gravitációs hullámokat is meg tudnának vizsgálni, a világegyetem keletkezésének még korábbi szakaszaiból, hiszen minnél korábban történt egy gravutációs hullámok által érzékelt jelenség, annál később ér ide hozzánk, több milliárdnyi fényévtávolságot leküzdve. 

„A legújabb mérőeszközt valószínűleg már jövőre használni fogják Japánban az ottani kutatók, úgyhogy talán csak évekre vagyunk attól, hogy megértsük végre, hogyan jött létre a világegyetem” – zárta előadását a fizikus. 

Kádár Hanga