Pár éve még a saját hányásában és vizeletében feküdt részegen, bedrogozva, kint a mínusz tíz fokban. Ma sikeres sportember, egy magyarországi vívóközösség szakosztályvezetője, a Vívódások és a Nem hagyhatom kint Istent című könyvek szerzője.

Gombola András négy éve szabadult a szenvedélyfüggőség börtönéből. Három kemény télen keresztül vergődött az általa leírt gusztustalan mély gödörben. A tömény italfogyasztás után már csak a marihuána és a füves cigi segített neki abban, hogy még véletlenül se élje meg józanul ezt a földi világot. Folyamatos filmszakadások és öngyilkossági kísérletek után azért imádkozott, hogy ne érhesse meg a következő reggelt. Akkor viszont még nem tudta, hogy kihez fohászkodik.

Annak idején bármit pénzzé tett, hogy hozzájuthasson a napi adaghoz

A vívás nagymesteréből lecsúszott senki lett, akinek addig csak profitorientált kapcsolatai voltak. Az a szeretet, amit ő ismert, csak nyereségen alapuló érzelem volt. Hosszú távú kapcsolatai mind egyéjszakás kalandokból lettek. Mindent és mindenkit kihasznált csak azért, hogy neki és az egójának jó legyen. Álarcok mögé bújt, és más személyiségek összelopkodásából rakta ki a sajátját.

Majd jött a fordulat. Több mint öt évvel ezelőtt került be a Bonus Pastor Alapítvány által működtetett magyarózdi terápiaközpontjába. 15 hónap rehabilitáció és háromszori újrakezdés után tapasztalta meg, hogy mit jelent szabadon élni. Hogy hogyan lehet józanul megélni ezt a világot, és hogyan lehet ebben a józanságban kapcsolódni Istenhez. Erről a tapasztalatáról írt legújabb könyvében, a Nem hagyhatom kint Istent címűben, amit a Kolozsvári Rádió koncerttermében mutatott be május 28-án.

... és készül a harmadik könyve is

A könyvbemutatón megrázó őszinteséggel és tabuk nélkül beszélt arról az életről, amit maga mögött hagyott. Egyszer csak azon vettem észre magam, hogy már nem jegyzetelek. Magával sodort az a más világ, amelyben ő éveken keresztül élt. Megpróbáltam elképzelni, ahogy a bejárati ajtó előtt fekszik kiütve, és a lábtörlő adta meleggel próbálja túlélni az éjszakát. Vagy azt, ahogyan lassan elveszti minden ember bizalmát, és csövesként, elhagyatottan, pia és drog után éhezve tengeti éjszakáit és nappalait az utcán. Vagy azt, ahogyan a kezébe kerülő zsilettel éppen csontig vágja magát.

Egy igazi küzdő ő, aki nemcsak a páston bizonyított. Megírt élettörténete azoknak szól, akik ugyanúgy keresik a kiutat, ahogyan ő tette évekkel ezelőtt. Akikben ugyanúgy harcol egymással a jó és a rossz farkas, mint ahogy benne is. De azoknak is, akik még nem tapasztalták meg a feltétel nélküli szeretet igazi erejét. Vagy azt a sok csodát, ami miatt nem hagyhatják kint Istent az életükből. 

Vadas Henrietta