Néhány szójáték, egy-két popkultúrális utalás, fiatalos téma, pár obszcén szó, esetleg egy jól irányzott rendszer- vagy önkritika. Ez lenne a jó slam-költemény receptje? Egyáltalán ki mondja meg, hogy mikor essünk át a minden-ellen-protest ló másik oldalára? Ilyen és ehhez hasonló témafelvetéseket járt körül különböző gyakorlatok és technikák ismertetésével André Ferenc – költő, slammer – a 6. Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten megszervezett Slam Poetry Workshopon.

Dobozban: A slam poetry a költészet eredendő szóbeliségében gyökerezik. A műfaj a legősibb törzsi rítusoktól kezdve, az ókori görög eposz és himnuszköltészeten, a középkori trubadúr lírán és a neoavantgárd performanszon keresztül teljesedett ki a most ismert formájában. Erdélyben 2012-ben jelent meg a slam mozgalom, amely hamar elnyerte a fiatalok tetszését és addig soha nem látott tömegeket vonzott a verses estekre. Az erdélyi magyar online sajtó és így a hazai közvélemény is a slam poetryről a költészet teljesen új, eddig nem ismert formájaként értekezett. Ez a vélekedés a 2013-as év derekán – főleg irodalmi berkekben – idegenkedést szült a műfajjal szemben, amely napjainkra enyhülni látszik.

A slam poetry műhelynek május 13-án a Bulgakov Irodalmi Kávéház adott otthont, majd másnap a K+ Közösségi Térben folytatódott a tollforgatás. Kezdetben jambusokban íródott slam-költemények születtek André Ferenc buzdítására, aki először „a vers műfaját próbálta közelebb hozni a workshopra érkezőkhöz”. Bemelegítésként a Megtartás című verset különböző hangnemben adták elő a résztvevők. A Darth Vader (Csillagok háborúja című film szereplője) által ikonikussá vált hörgő hangtól egészen a misei kántálásig sok mindennel próbálkoztak az ifjú poéták. „A slam poetryben 70 százalékot számít az előadásmód milyensége, a lényeg a leghatásosabb hang megtalálásán van” – indokolta a feladatot a költő.

A hangjáték hamar oldotta a feszültséget és már-már baráti hangulatban folytatódott pár szövegalkotásos gyakorlattal a workshop. Először „Ez a péntek biztos állami gondozott” és „Az utolsó kör már a földön éri” Csider István Zoltán Rendrakás című verseskötetéből kiragadott sorok közé alkottak új rímeket a fiatalok. Egy gyermekkori emléket felidézve születtek a következő sorok: „Kint vagyok./ Csak ücsörgök a kövön,/ S a levegőben szublimál/ A naftalinos közöny.” (Fazakas Zsolt).

Majd egyre komolyabb témákat kaptak alapul a rímfaragók: feltételezett halálukról – fulladás, zuhanás, égés, lincselés (lehetett választani) – írt visszaemlékező szövegek egyike: „Hirtelen hiszek a reinkarnációban, / Félek istentől és ördögtől, / és azoktól a bűnöktől, amelyeket nevetve megtettem/ Most itt ülök és mesélek nektek/ Szerintetek még hány halál van? /Hány életrévész, ami elrendelve a halálhoz evez?” (Burján Kinga)

Utolsó feladatként elitélendő személyek – a férfi, aki megerőszakol egy fiatal nőt; az anya, aki nem kívánt gyermekét otthagyja egy ajtó előtt; a fiatal skinhead, aki agyonver egy embert –szemszögéből kellett együttérzést keltő slameket írniuk a résztvevőknek.

A workshop legnagyobb „felfedezettje” egy 12 éves kolozsvári fiú, Müller Tibor, aki André Ferenc szerint „kortárs írókat megszégyenítő szövegalkotási technikával ír”.

„Nem egy kész receptet adok nekik, hanem elmondom, hogy miből lehet főzni. Az igazán jó slamek őszinték, az alkotó valóságát dolgozzák fel. Az elsődleges cél az, hogy a résztvevők kiírják magukból a fájdalmat, az írással egyfajta megtisztulásra törekedve.” – felelte a költő a slam poetry taníthatóságával kapcsolatos kérdésemre.

A Nest – fiatal művészek és műkedvelők csoportja – még jó pár workshopot tervez Kolozsvári helyszínnel, ahol költők és színészek együttes erővel dolgoznának az új slammer generáció kinevelésén.

Pakó Szilvia